Keresztszalag szakadásom története

Keresztszalag szakadásom története

Kontroll - 3,5 hónap után

2019. október 20. - LCA szakadás

Vissza kellett mennem kontrollra a dokihoz. Nézegette a lábamat, megállaptotta, hogy jól tart a szalag, de még nem elég erős a combizmom. Konditermet javasolt, és taposó gépet. A futást még nem javasolta, mert szerinte még nem elég erős az izom (egyszer már kipróbáltam és elmentem, de csak kb 10 percet futottam kezdésnek, simán bírta...). Azt is mondta még, hogy most már biciklizhetek (nem mondtam neki, hogy műtét után 3 héttel már tekertem...) 

A futásról egy érdekesség: a mellett hogy nagyon jól esett a mozgás, és egy kis kardió, nyújtásnál fel tudtam hajltani a sarkamat a fenekemhez. Ez eddig még nem sikerült, és a páros lábbal guggolás is ment (eddig a bal lábamat mindig kitettem oldalra). Mindezt 10 perc futás után!! Otthon is ment úgy a sarok ülés, hogy a testsúlyom még nincsen a sarkamon, de leglább már hozzá ért. 

Azt nagyon érzem hogy el tud merevedni, és ha nem csinálom minden nap a sarokülést, egyre rosszabb és csökken a mozgásterejedelem. És továbbra is elégg recseg ropog az ízület, főleg teljes nyújtáskor. Én ebben a mozgás hiányát látom, vissza kell edződniük az izmaimnak, ezért úgy gondoltam újra kezdem (folytatom) a TRX-et. Abban nincsenek nagyon durva csavarások, tesfordulatok, és leglább egy kicsit átmozgat és elfáradok.  

9. hét

Már a heti 3×20 perc egyéni torna mellett van egy csoportosom is, mindenki térdes, más problémákkal. Kb. ugyanazt csináljuk mint egyénin, de több a feladat, mert gyorsabban lehet haladni. Sajnos csak kétszer tudtam elmenni csoportosra, mert utána a munkahelyem nem enged el. Egyre jobban vagyok, stabilabban állok is a két lábamon :) 

Egyéni gyógytornára vettem gumiszalagokat, mert a kórházban nincsen semmilyen eszköz. Ezek nagyon tetszenek, mert nehéz és még nem megy, szóval ebben tudok fejlődni. Bordásfalnál kell lehúzni, és megakadályozni a visszacsapódást, tekerni. Ami nagyon jó, amikor  a bokámra köti, és úgy kell guggolni, és kitöréseket csinálni. Illetve egy lábon állás közben a másikat oldalra emelni. 

Voltam kontrollon a dokinál, továbbra is nagyon rendes volt. Viszont leírta, hogy mennyire atrófiás a quadricepszem, és hogy további izomerősítés javasolt. Készült röntgen is, látszik mennyire mélyen benne van a csavar a lábszáramban. A lemez viszont nagyon kicsi, és nagyobbnak gondoltam. 

Ami még zavar, hogy a guggolás nem megy. Próbálom erőltetni, de sajnos nem szánok minden nap rá időt. A török ülés is egész jól alakul. Már nincsen meg az az érzés (főleg ülés közben), hogy gyakran kelljen mozgatnom a lábamat, mert hamar elmerevedik. Szépen alakulok :)

 

6. hét után

Sok minden változott. Fájdalmaim már nincsenek, de járáskor még mindig olyan furcsa érzés, mintha roppanni akarna egyet, de nem tudom kiroppantani. Még egyensúlyi bizonytalanságaim vannak, érzem, hogy erőkifejtéssel járó cselekvéseket még nem tudnék végrehajtani. 

Gyógytornán is vannak új gyakorlatok. A nyújtott lábemelést már ülő helyzetben csináljuk, vagy úgy, hogy a talpra húzott másik lábamat fogom meg. Maradtak a körzések, 10× balra, 10× jobbra, 5 mp kitartás, és csak utána tehetem le. Oldalt fekvésben nyújtott lábemelés is már úgy van, hogy 20× fel, 20× oldalt előre, és 15× kifordítva srégen felfelé. Csinálunk alkartámaszban gyakorlatokat is, térd hashoz húzás után hátra tolás 10×, majd 10× nyújtott láb emelések. Az nehéz, de a kitolás nagyon jó, mert érzem, hogy oldalt megfeszülnek az izmaim. Bordásfalnál csinálunk kitöréseket, hátrafelé letérdelést, zsámolyra fellépéseket. 

Gyógytorna 3.

Gyógytorna az 5. hét után:

nyújtott lábemelések 3×15 - ez már ülő helyzetben kell nem alkartámaszban

sarok csúsztatással térd hajlítás alkartámaszban, ha nem megy tovább lábujjérintésig felhúzni

lábak talpra húzva, labda összeszorítása térdek között, ez váltva háton fekvésben fenék emeléssel

oldalt fekvésben lábemelés, 3×15 nyújtva és oldalra váltva

A vezetést is kipróbáltam. Ugye a kuplungos lábam a sérült. Azért jó, mert nincsen legalább folyamatosan igénybe véve, és tud pihenni. Azért rossz, mert azért erősen kell nyomni. A 4. hét + 2. napon ültem volán mögé. Lehet, hogy ment volna hamarabb is, de nem akartam kipróbálni, ekkor viszont már muszáj volt vezetnem. 

Gyógytorna 2.

A műtét utáni negyedik héttől a következő két hét a teljes mozgásterjedelem visszanyeréséről szól.

A gyógytornász továbbra sem nyúl hozzám, nekem kell aktívan nyújtanom, mert én érzem a nyújtást és a fájdalomküszöböt. 

Ami továbbra is marad a nyújtott lábemelések ezerrel alkartámaszban. Sarok csúsztatással térdhajlítás. Hason fekvésben térd hajlítás, és nyújtott láb emelés. Ami újként bejött most az a spicc-pipa lábfejjel hajlított térdekkel ülő helyzetben, hogy fogom a lábszáramat. És a vastus erősítés, ez kifelé fordított lábfejjel lábemelést jelent. Oldal fekvésben, hogy az érintett láb van alul lábemelés - ez nagyon fájt és nehezen ment, de leküzdöttem és sikerült tízet csinálnom. 

Ami durva, hogy a műtét utáni 3. hét + 1 napon biciklire ültem, és át tudtam hajtani. Felemeltük egy kicsit az ülést, de ment. Nyilván nem hosszú távon, de még jól is esett :) 

Gyógytorna 1.

Reggel érkeztem az első gyógytorna kezelésemre. Ez még nem csoportos volt, hanem csak egyéni kezelés. Combizom megfeszítéssel kezdtünk, aztán labdát kellett lenyomni térdhajlatban. Csináltunk sok nyújtott lábemelést. Azt mondta, még van benne egy kis kanyar, nem teljesen nyújtott, ezért fenékből is rá kellett még feszítenem, hogy teljesen nyújtott legyen. Csináltunk térdhajlítást sarok alatt labdával, és csúsztatva is. Köröztünk a levegőben mindkét irányban tízszer. Hasra fordulva kellett térdhajlítást csinálnom, ez ment simán, de jobbnak látta ha a jobb lábujjaimmal rásegítek. Csináltunk hasonfekvésben lábujjhegyen térd kifeszítést, fenék megfeszítéssel együtt. Majd lábfejet lelógatva nyújtott láb emelést, hogy a medencém ne emelkedjen el a talajtól.

Mivel jó a testtudatom, tudom, mit hová kell feszíteni, így velem nem volt gond. De mesélte, hogy voltak olyan páciensei, akik nem tudták mit kell feszíteni, és nehezen megy a megéreztetés. Szóval itt nagyon sok tényezőből áll össze, hogy a gyógytornász milyen gyakorlatokat választ, milyen tempóban halad. Én a sajátomat írom le.

Ezek után megnézte a mankózásomat, hogy mit kell rajta javítani. Eleve magam elé nézek, görbe háttal, így azt korrigáltuk. Aztán mondta, hogy a bal lábammal úgy lépjek, mintha egy nagyobb küszöböt lépnék át, lassan, sarokgördítéssel. Bal lábbal kisebbet lépjek, mint jobbal. Így sétáltam, aztán elvette az egyik mankómat, majd a másikat is. Lement pár hossz, mire ráéreztem és tudatosítottam, de ment simán. Fájt persze, de elviselhető. Hátrafelé is kellett két hosszt mennem. Úgy engedett haza, hogy otthon mankó nélkül, utcán jobb mankóval sétáljak. Lépéskorlát nincsen, úgy is fogom érezni, ha elfáradt és meg kell állnom.

Azért ez így elég durva, hogy műtét után két és fél héttel mankók nélkül tudok bicegni. (Annak tükrében, hogy előzetesen mit tájékozódtam és olvastam utána.)

Varratszedés

A műtéttől számított 13. napon. 

Kivették a négy öltést, lefújták víztaszító sprével. Érheti víz, zuhanyozhatok, de nem szabad áztatni. A doki kérdezte, hogy szeretnék-e gyógytornára járni, vagy már intéztem-e magamnak vmit. Mondtam, hogy nem, és hogy itt lakom a városban, be tudok járni. Annyit kérdeztem még tőle, hogy én miért nem kaptam rögzítőt. Azt mondta, mert nekem csak egyszerű pótlásom volt, és nem tépte ki a csontot is. És hogy ezzel gyorsabb lesz a rehabilitáció. Az asszisztenstől kérdeztem, hogy mikor lehet eldobni a mankót, ő azt mondta, hogy 4-5 nap. Ettől megijedtem és örültem is neki, hogy hogyan fogok én így öt nap múlva bot nélkül járni. Átmankóztam a fizikoterápiára, kértem időpontot. Heti háromszor kell majd járnom. Az ottani gyógytornász azt mondta, két hét múlva lehet eldobni a mankót. Most légy okos megint az információk kereszttüzében. Ma még kádban fürödtem a friss varratszedés és a kötözés miatt, holnaptól lehet zuhanyozni.  

Post op. - első hét

A műtét utáni első hét összefoglalója:

A fájdalom elviselhető. Ha fekszem, nyújtva van a térdem, egyáltalán nem fáj. Egyszer kellett fájdalomcsillapítót bevennem, amikor fájdalommal ébredtem, és úgy éreztem, az egész vádlim egy merő görcs. Valószínű ekkor indulhatott meg a duzzanat lefelé, vagy szét a szövetek között, a műtét utáni ötödik napon. A bogyó rendesen hatott, egész nap nem volt fájdalmam. Másnap cseréltünk kötést, és akkor láttam, mennyire lila a térdhajlatom, a vádlim pedig zöld és sárga. Maga a térdem nem fáj, csak a vádlim és a lila és zöld részek :) 

Amikor állok és járkálok, viszont fáj, nagyon. A varrat helye, az hogy görcsös a vádlim, mert folyamatosan visszafeszítem a lábfejem, és a duzzanat miatt is. A gyógytornász úgy tanította a mankózást, hogy ne álljak rá a műtött lábamra, csak érintsem a talajhoz a propriocepció miatt. Ezt én nehézkesnek és lassúnak találtam, szóval úgy mankózok, hogy a bal lábam a levegőben tartom. Ha valahol megállok akkor leteszem a lábam, és ilyenkor biztos megy át rajta valamennyi súly, ilyenkor bizsereg a talpam. Maga a mankózás nehézkes, és utálom. Az a tudat vigasztal, hogy ez csak pár hét, aztán elhagyhatom. Azt viszont nem tudom mikor, mert a doki nem mondott semmit a rehabról, a gyógytornász is csak annyit, hogy varratszedés után 10-15 kg-mal lehet kezdeni a terhelést. Most a gyakorlatokat napi 2-3-szor végzem, inkább a hajlításra koncentrálok, a többi jól megy. 

Amit még nehezen viselek az a semmit tevés. Nem bírom, hogy nem történik semmi, és itthon kell ülnöm egész nap. Persze olvasok és nézek sorozatokat, de nem elégít ki. Úgy érzem ez most inkább mentális próbatétel, mint fizikai.   

Post op. 3. nap + hazamenetel

Reggel az esélytelenek nyugalmával ébredtem. Vizit előtt korábban külön bejött a doki rám nézni. Kérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy szombaton volt hőemelkedésem, mire azt mondta, hogy az láz volt. Talán ez után mondta, hogy ma hazamehetek :) juhúúú, jártam ülve a táncot. Vizit után bejött a gyógytornász, átismételtük a gyakorlatokat: lábfej spicc - pipa, combizom és farizom megfeszítés, nyújtott térddel lábemelés, sarkon csúsztatva térd hajlítás. Belerakott még egyet, ami nagyon fájt, a lábfejem kifelé forgatásával kellett az egész lábamat megemelnem, mert azt mondta, hogy a m. vastus-okat is erősítsük a rectus kikapcsolásával.   

Nem sokkal később behozta a lábhajlító gépet, 72°-ig ment. Az első után lehetett volna jobban is, de így is jó volt, és megfelelően lassú. Annyi hiba volt, hogy ha teljesen ellazítottam a lábam, hajlításkor kicsúszott oldalra. Így annyira feszítettem meg, hogy középen maradjon. 

Egy nővér kérdezte, hogy betegszállítóval megyek-e haza, de mondtam, hogy jönnek értem. Arra, hogy mikor lesz kész a záró, 1-2 órát mondott. Dél körül lett kész, jöttek szüleim, összepakoltunk. A zárón rajta volt, mikor kell visszajönnöm varratszedésre, a műtét utáni 13. napon. Beparáztunk, hogy nem írt ki gyógytornát, de aztán később máshonnan megtudtuk, hogy majd varratszedéskor írja ki.

Az autóba jobb hátulra szálltam be, bal lábbal előre, a jobb lábamat meg behajtogattam. Itthon az első dolog az ebéd volt, mert bent nem kaptunk és igen éhes voltam már. Azt hittem az asztalnál üléssel nem lesz gond ha felrakom oldat a lábam, de nagyon fájt és minden baja volt, lógatva sem volt jó, sámlin se, így végül állva fejeztem be.

Aztán jött a jól megérdemelt fürdés. Előzetesen megbeszéltük, hogy legalább két hétre hazaköltözöm anyáékhoz. Emeletes ház, lent zuhanyzó, fent kád. A kádat alkalmasabbnak véltem, egyik végében mosógép, másik végében kagyló. Betettek egy széket, arról hátrafelé beszálltam, először jobb térdre ereszkedtem, majd feltettem a kád szélére a bal lábamat. Nem volt kényelmes és megerőltető volt, de máshogy nem tudtam kivitelezni. 

Látogatók jöttek, a nap további része pihenéssel telt. 

 

Post op. 2. nap

A kórházat nem az alvásra találták ki, így megint keveset sikerült az éjszaka. Család ellát élelemmel, mert a kórházitól kopogna a szemem. Az a legdurvább, hogy a vacsorát délután négykor hozzák, a reggelit meg általában hét után kapjuk. 

Viziten az ügyeletes orvos volt, tőle kérdeztem a hazamenetellel kapcsolatban. Azt mondta, hogy mivel tegnap lázas voltam, két napig lázmentesnek kell lennem a hazaengedéshez. Azért jó ez mert így többet tudok gyógytornázni legalább míg bent vagyok. 

Délelőtt jöttek kötést cserélni. Hát, nem volt szép látvány. Teljesen fel van duzzadva az ízület. A combomnál van egy lyuk, de az nincs összevarrva. A térdemen pont középen van két lyuk varrva, és a lábszáramon ferdén egy kb. 5 cm-s vágás. Azon gondolkoztam, hogyan tudta onnan áthúzni az ínt, de ügyesen ez a dolguk :) Szóval le a kalappal a dokim előtt. 

Próbálom a tornát, nyújtott lábemelés megy, bár nem tudom teljesen kinyújtani a térdem, kicsit a hajlítás is megy, olyan 20°. 

Délután a fürdés után bevettem a reggeli fájdalomcsillapítómat. Az estit most kihagytam. 

süti beállítások módosítása