Munka után elmentünk a kutyámmal agilityzni. Lefutottam az első kört, persze hibáztam :), majd jött a második. Egy akadálynál előre küldtem a kutyát, én bestoppoltam, a törzsem fordult, a lábam maradt. Én hallottam a reccsenést, eldőltem mint egy bot. Percekig nem tudtam kinyitni a szemem a fájdalomtól. Fogtam a térdem, ami lüktetett és kezdett dagadni. Rögtön mellettem volt az edző, aki kérdezte, hogy hívjon-e mentőt. Mivel mindenem rendben volt, ezt elutasítottam. Szép lassan fel tudtam ülni, felálltam, nem tudtam ráállni a bal lábamra, aztán kis terhelés után el tudtam bicegni. Nem esett volna jól leüllni, így álltam. Kellett volna hűteni, de nem volt ott semmi kéznél. "Szerencsém", hogy mások is voltak kint, és az egyik férfi ( hívjuk P.-nek, még lesz róla szó) mondta rögtön hogy ez bizony keresztszalag, mit csináljak. Rögtön hívtam egy magán intézményt, ahol adtak időpontot MR-re 3 nap múlva (pénteken történt, előttünk volt a hétvége, hétfőre kaptam időpontot). Viszonylag meg is nyugodtam, sántikáltam a kocsimhoz, hogy nekem még ki kell mennem a lóhoz. Valamit rosszul csinálhattam a beszállásnál, mert iszonyatosan belenyilalt a térdembe a fájdalom, sírva hívtam fel szüleimet, hogy jöjjenek értem és vigyenek haza.

Én mondtam, hogy ne menjünk be a sürgősségire, mert ott úgy sem fognak semmit csinálni. Apa mondta, hogy a táppénz miatt viszont kell, így anya bevitt. Kevesen voltunk, két óra alatt végeztünk is. Megcsinált két tesztet a doki, mindkettő negatív lett, akkor még nyújtott térddel meg tudtam emelni a lábam, simán elbicegtem hajlított térddel. Bent én ragszkodtam a CT-hez, mire a doki azt mondta, hogy felesleges sugárterhelés. Úgyhogy maradt protokollból a röntgen. Ami nyilván nem mutatott törést, viszont szépen el vannak kopva az ízületi felszíneim. Anyáék hazahoztak a saját lakásomba. Keserves volt a fürdés, mert zuhanykabinom van, és sehogy nem hajlott a térdem, nem tudtam ráállni. Mindenbe kapaszkodtam, hogy ne csússzak el. A kürházban nem adtak fájdalomcsillapítót, azzal apa látott el. Fel voltam rá készülve, hogy nagyon fog fájni, ezért nem akaródzott sehogy sem lefeküdni. Sokat forgolódtam éjszaka, sehogy sem volt jó, nem tudtam fájdalom nélkül megmozdítani a bal lábam. Párnát tettem a két térdem közé oldalt, de úgy sem volt jó. Hason tudtam egy kicsit ellazulni, úgy hogy lelógott a lábfejem az ágyról. Végül a gyógyszert nem kellett bevennem, el tudtam aludni nélküle is.